Számos irodalmi mű beszéli el az ember és az állatok kapcsolatát. Ha a gyerekek és az állatok közötti
kapcsolatot kellene jelzővel illetni, a különleges volna az első, mi eszünkbe jut: a tapintható
elfogadás, a szeretet, az együtt érzés, a gondoskodás, a hűség. Talán ennek is köszönhető, hogy az
Állatok Világnapján a házi kedvencek, és az Állatkertben élők kerülnek leggyakrabban szóba.
Az idén október 4-én a kis közösségek, az osztályok maguk dönthettek arról, miképp emlékeznek meg
az állatokról. Rajzolás, olvasás, élménybeszámolók, Állatkerti látogatások, fejtörők, az öko-faliújság
elkészítése, megannyi program szólt a kedvencekről. A jeles naphoz kötve tartottunk alsó tagozatos
gyerekeknek rajzversenyt. Két vershez kapcsolódva kellett montázsokat készíteniük képek
segítségével. Az egyik téma a 3-4. osztályosoknál az őszi éjjel izzó galagonyát, a másik a
legkisebbeknek egy avarba megbújó sünt idézett meg. Az eseményről készült képek magukért
beszélnek!
Az iskolai diákönkormányzat kezdeményezte, hogy a diákok szavazata alapján fogadjunk örökbe egy
állatot. Ha megvalósul a dédelgetett gondolat, jövőre október 4-én, az őszi Nevelőszülői értekezleten
már az iskolai diákjai is hivatalosan részt vehetnek.
Addig is tanúskodjanak a jeles ünnep fontosságáról Mark Carwardine brit zoológus és író szavai.
„Van még egy ok a gondoskodás mellett, és azt hiszem, nem is kell több. Ez nyilvánvalóan az az ok,
amiért oly sokan az orrszarvúk, arapapagájok, delfinek és ehhez hasonló állatok megmentésének
szentelték az életüket. Ez pedig egyszerűen a következő: a világ szegényebb, sötétebb, magányosabb
hely lenne nélkülük.”
