Amikor hullani kezdenek a fákról a levelek, a hűvös őszi szél egyre gyakrabban kerget bennünket a szobába, akkor indul a természetben megörökített pillanatok felidézése. Képek kerülnek elő, melyek az év fája versenyre nevezett fákról készültek. 12-15 fa méreti meg magát a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyeri az Év Fája címet. A kiválasztás szempontjai többek között: a fa mai közösségi jelentősége és a fa faja és földrajzi elhelyezkedése.
Aztán csatlakoznak hozzájuk az elcsendesült, vagy már épp tőlünk elköltözött madarak. Nem maradhatnak le a színes pompájukkal feltűnő, vagy az avarban szerényen megbújó, a ritkasságszámba menő vadvirágok sem. Nem lenne teljes sor, ha nem riadnának fel a fagyos tél ellen elbújó rovarok és vennék fel a küzdelmet az Év rovara címért.
A január első teendői közé tartozik, hogy a versengés győzteseiről beszámolunk az Ökoiskola faliújságján. Most sem volt ez másként. A zöld posztón, az üveg alatt jól megfér egymással a vadalmafa, az újra nyertes tengelic, a hóvirág és a szarvasbogár. Mi meg rájuk pillantva vágyakozunk az első virágcsalogató napsugárra, a szirmokat simogató szellőre, az esőáztatta föld illatára. Arra a perce, mikor kivirul a hóvirág, a díszes tollazatú tengelic fészket rak, a vadalmafa virágba borul, és kérgén meglapul szarvasbogarunk. Mindezt látni, megtapasztalni élmény. Fogadjuk meg Petőfi felhívást!
Petőfi Sándor: Ki a szabadba!
Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek… hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
