Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium

Egykori diákjaink gondolatai iskolánkról

Egykori diákjaink gondolatai iskolánkról

Bakó István:
12 év,
– 1 igaz barát,
– a zene(ami az életem lett)
– a tánc (ami az életem volt)
– a színpad soha nem múló csodája,
– sok igazán példaértékű pedagógus, akikre, míg élek, hálával gondolok!
Én ezt kaptam tőled… Köszönöm Alsóerdősor!

Sárhegyi Tamás:
Amikor visszagondolok arra a helyre, ahol 13 év alatt felnőttem, nem csupán a hely és az épület atmoszféráját idézem vissza tudatomban, hanem elfog az a hihetetlen biztonságnak az érzete, amit eddig a családi körön kívül sehol sem éreztem. Köszönöm tanáraimnak, akik ezt megteremtették és remélhetőleg továbbra is fenntartják.

Hesp Viktor:
Mindig csodálva néztem a portán a tablót az Iskolánkban végzett hírességek fényképével. Mindig arra vágytam, hogy egyszer ezen a tablón szerepeljek, és ezt az álmot mai napig nem adtam fel, aminek az eléréséhez itt kaptam meg az alapokat! Üzenem az leendő alsóerdősori diákoknak, hogy tiszteljék Tanáraikat, fogadják meg tanácsaikat, és tegyenek mindent az álmaik elérésért!

Farkas Bence
Nekem az Alsóerdősori iskolában eltöltött 13 évem felejthetetlen volt, sok dolog miatt is. Mind az osztályom, a tanárok hozzánk állása, az osztályfőnökünk gondoskodása, vagy a csínytevések, amikkel a tanárok kedvencei lettünk a srácokkal, nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy kiléptem a nagyvilágba és nem vesztem el. Személy szerint ennek az iskolának köszönhetem elhivatottságom a néptánc iránt, amely számomra nem csak szórakozást jelent, hanem a munkámat is. Életemnek ez a szakasza mindenképpen kedves marad számomra, ahogy az iskola is, és tanárok, akik tanítottak.

Tunkl Kata
12 évig jártam az Alsóerdősorba, ott nőttem fel. Nagyszerű tanáraim voltak. Olyan tanáraim voltak, kik szerették a tanítást, szerették a tárgyaikat, akik sok plusz energiát mozgósítva készítettek fel az érettségire. Volt, akik számon tartotta az egyéni érdeklődésünket, és plusz feladatokkal bízott meg minket, amelyek személyre szólóak voltak. Más tanáromtól kritikai gondolkodást tanultam, és, hogy “nem várhatjuk a sült galambot”, nekünk kell tenni azért, amit el szeretnénk érni. Felkészítettek a felnőtt élet kihívásaira is. Jó hangulatú iskola volt. Barátságos. Otthonos. Világos, nagy udvarral. A tanáraim ismertek engem, “képben voltak”, kivel mi történik. Személyes volt az oktatás.

Aczél Borbála
Visszagondolva az Alsóerdősori iskolára azonban ugyanaz a meleg és napsütötte érzés tölt el, mint ami a tágas termeket és folyosókat öntötte el még a legsötétebb téli napokon is. Egész életemet meghatározza azonban az, az emberségre, kitartásra, és küzdésre tanító életszemlélet, amit pedagógusaink átadtak.

Székely Dorottya
Felnőtt fejjel megtudtam, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy „a név kötelez”. Nem véletlen, hogy az iskola ezt a nevet kapta. Egészen az ALSÓ évektől a felnőtté válás küszöbéig segített eligazodni bennünket az élet sűrű ERDŐjében.

Komlódi Nóra
Az Alsóerdősorban eltöltött három év számomra a tudományos világnak, a természet törvényinek megismerését jelentette, kreatív környezetben és inspiráló pedagógusok segítségével. Ezek a tapasztalatok a mai napig megkezdett utam folytatására ösztönöznek, tudva, hogy egykori mentoraim segítségére nemcsak az iskola falain belül, hanem évek múltán is számíthatok.

Benkő Borbála
Hogy mit jelentett számomra az Alsóerdősor?
Lehetőségek tárházát. Úgy jöttem ide, hogy tényleg azt sem tudtam mit keresek a gimnáziumban, nemhogy mi szeretnék majd lenni, ha nagy leszek. Tudatosságom teljes hiánya mégsem szabott gátat semminek. Itt azt kaptam, hogy bármi lehetek, de tényleg, bármi, akár matektanár is, még ha teljesen, tetőtől talpig is humán beállítottságú vagyok. Egyedül rajtam múlik, a tanárok mindenben segítenek és támogatnak. A támogató környezetet, az életben nagyon nehéz meglelni, kialakítani, nagy kincs, ha ez már az iskolában megadatik.
Egy frenetikusan jó osztályt. Sokfélék voltunk, sokat tanultunk egymástól, tapasztalatot szereztünk milyen egy emberként kiállni valamiért, vagy valakiért, hogyan kell összefognunk egy közös cél érdekében, és mit is jelent valódi közösségként működni.
Egy olyan szerető közeget, ahol értékelik a véleményünket, sőt arra bátorítanak bennünket, hogy legyen saját véleményünk.
Végül egy nagy széles, olyan igazi fülig érő mosolyt jelent a számomra, ami mindannyiszor kiül az arcomra, amikor a gimnáziumi éveimre gondolok.

Előd Álmos
Számomra, ki tagja volt az első Alsóerdősori érettségizőknek, három emlék maradt meg igazán: Példaképek – Szerelem – Szomjúság!
Példaképek, kik már nem lehetnek velünk. Szerelem, mely örök nyomott hagy az emberben. Szomjúság, a tudásra és a tettekre!
Örök és kitörölhetetlen!

Csuja Fanni
Mit adott az Alsóerdősor?
Barátokat. Élményeket. Sok örömöt, néha bánatot. Tudást. Felelősség tudatot. Nevetést és “lelkizést”. Olyan Tanárokat, akik nem csak a diákot látták bennünk, hanem az embert, akinek bánata van/öröme van, mertek partnerek lenni egy-egy helyzetben és ez kamaszként sokat segített. Apránként megtanultuk, hogy bizonyos helyzetekben meddig mehetünk el, hol a határ. Örülök, hogy részese lehettem ennek a nagy ” családnak”!

Rácz Adrienn
Alsóerdősor…mindig meleg szívvel, mosolyogva gondolunk vissza iskolánkra és az itt töltött időszakra. A kedves és segítőkész Tanárok, a családias és barátságos környezet, az izgalmas programok, a felejthetetlen táborok, ezek minden évben többször eszünkbe jutnak.
Annyi mindent itt tanultunk meg: a viselkedésünk, alapszintű műveltségünk formálódott. De talán a legmeghatározóbb a tánc lett az életünkben, amit akkor és ott kis 8-9 évesen nem is gondoltunk volna. Nekünk alsóerdősoros diákoknak nagyon meghatározó volt hogy egy csoporthoz tartozhattunk. Nagyszerű tanárok vezettek végig minket ezen az úton. Az eltelt idő alatt a tánckar és énekkar rangos magyarországi és külföldi fesztiválokon aratott sikereket. Büszke vagyok arra, hogy ide tartozhattam. Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy sok lemondással párosul, ha egy hobbit teljes odaadással szeretne művelni az ember. De ezek az „áldozatok” – mondhatom – kamatostul megtérülnek.

Fekete-Bihari Boglárka
Én csak szeretném megköszönni az iskolának azt a sok élményt, amit adott. Végigtanultam és végigversenyeztem azokat az éveket (szinte minden tárgyból), de közben fantasztikus gyerekkorom volt a sok kirándulással, jó osztállyal, kedves, odafigyelő tanárokkal, akik mellett a gyerekek önmaguk lehettek. Én is majd ilyen gyerekközpontú iskolát szeretnék a fiamnak.

Tikász/Bánóczi Panni
Alsóerdősorosnak lenni mindig nagy dicsőségnek számított. Akármilyen kerületi versenyre mentünk, elismerő pillantás és kedves mosoly fogadott minket. Lehetett az sportversen, vagy tanulmányi verseny, nem volt olyan eredményhirdetés, ahol iskolánk neve ne hangzott volna el. Egyszóval büszkeség volt Alsóerdősorosnak lenni. Az pedig, hogy mennyi élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk az itt töltött 8 év alatt, az szinte felbecsülhetetlen! Jó hangulatú osztályközösségek, osztálykirándulások, fergeteges nyári táborok, fellépések a Zeneakadémián. Néptáncosként eljutottam Franciaországba és Ausztriába, ahol fesztiválokon mutattuk meg, milyen gazdag a magyar népi kultúra.
Aztán, ahogy hivatásomnak a tanítást választottam, ismét az Alsóerdősor volt az első gondolatom, itt szerezhettem pedagógiai gyakorlatot, itt kaptam állást.  Így, újabb szálakkal kötődtem kedvenc iskolámhoz. Érdekes volt, hogy a tanáraim most a kollégáim lettek.

Boda Nikolett
Beültem a várva várt iskolapadba. Élmények sora várt és szívtam magamba a tudást, zenét, táncot, sok-sok mókát és kirándulást. Így az iskola szinte nem a tudatos tanulásról, hanem számomra az önfeledt játékról és fellépések sorozatáról, külön foglalkozásokról szólt. Most már tudom, hogy így tanultam a lehető legtöbbet a tudtom nélkül.
S végül a sors úgy alakult, hogy most már én állok a diákokkal és ugyan azokkal a padokkal szemben, mint tanító néni 2006 – óta s a napokat most újra végig játszhatom velük.
De az áhítat a nagy üvegablakos épületre nézve sosem fog elmúlni.