A iskolakezdéssel együtt beköszöntött a színekben tobzódó ősz. Magával hozta a rövidülő
nappalokat, a ráérős, hosszú délutánokat és az alkotás csendes örömét.
Az osztályok díszei a kinti világot tükrözik, és beszállingóznak a levelek, az utolsó virágok, hogy a
kézműves gyerekek díszeiben éljenek tovább.
A felsős napköziben az újrahasznosított anyagokból készült munkák alkottak sikert. Az alsós kicsinyek
rajz-délutánon varázsolták üres lapjaikra a természetet ügyes gyerekkezek által.
S míg alkotásaik életre keltették a nyári pihenés után az iskolát, az udvar fáin a levelek Kányádi
Sándor versét neszezték.
„Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.”
?;
